21. századi romantika

Sokszor vágták már a fejéhez, hogy a mai világ elvárásaihoz képest: túl romantikus. Amikor ezt a kritikát kapta, akkor mindig átfutott a fején, hogy a régebbi korokban mennyire természetes volt az, hogy a másikat apró kedvességgel vagy bókokkal halmozzák el. Női lénye azonban a 21. században is áhította azokat a pillanatokat, amitől egy szürke nap megtelik fénnyel.
A másik meglepődésének pillanatait szerette leginkább. Vagy nem is! Inkább azt a mosolyt, ami a meglepetés után elöntötte az arcot. Ettől az ő szíve is színesedett.
Ma reggel is törni kezdte a fejét, hogyan lephetné meg a napok óta nem látott kedvesét. Azt a férfit, akinek a bőre édeskés, és néha málna illatú volt. Azt a férfit, akinek a szemében pici pöttyök vegyültek, mint a csokoládédarabok a kávéscsésze aljában. Azt a férfit, akinek szerette robosztus alkatát és óriási lépteit, amivel most is közeledett a kocsi felé. A lány elkéste az érkezés pillanatát, mert túl sokáig keresgélt egy parkolóhelyet. Így nem a peronon, hanem az autóból nézte a kedvesét.
A férfi energikusan kinyitotta az ajtót és lehuppant a lány mellé. Egy mozdulattal hátradobta a hátizsákját és azonnal magához húzta a lányt. Puhán és hosszan megcsókolta, majd kissé türelmetlenül sürgetni kezdte az indulást. A lány beindította a motort, majd hirtelen azt kérte a szerelmétől, hogy az csukja be a szemét és nyissa ki a száját.
A férfi nem ellenkezett, megszokta már, hogy néha habókos az ő gyöngyös-mazsolája! Összeszorította a szemét és kitátotta a száját. Nem kellett sokáig várnia, némi sztaniolpapír csörgés után ugyanis egy csokoládészív landolt a szájában. A kedvenc ízt megérezve kinyitotta a szemét és a lányra nézve elmosolyodott…
Mindig meglepsz kedves! – szaladt ki a száján, még mielőtt egy újabb, immár marcipán ízű csókkal tette a lányt, igazán boldoggá.