Csokoládé „kisokos” – gyönyörű, színes, ízletes gyümölcsök, virágok a csokoládén

Sokszor látjuk, és remélhetőleg esszük is a szebbnél szebb csokoládékat, kézműves csokoládékat. Amik nem csak finomak, jók, mert van bennük kakaó, hanem még gyönyörűek is! Némelyik csokoládé egy-egy színes gyümölcsös, vagy virágos kertre emlékeztet, olyan szépen borítja a csokoládét a színpompás, ízletes feltét.

De hogy lehetséges, hogy ezek a gyümölcsök, virágszirmok nem romlanak meg? Hónapokkal a leszedésük, begyűjtésüket követően is ilyen színesek, és legfőképp ízletesek? Valahogyan mégiscsak tartósították őket. Ilyenkor következik, hogy elolvassuk a címkét, remélve, hogy nem mindenféle műanyag tartósítószerrel, színezékkel állították elő azt a szépséget, amit a kezünkben tartunk.

És igen, ha szerencsések vagyunk és egy jó minőségű csokoládé van a kezünkben, ott bizony a csokoládéra szórt különböző ízesítők, feltétek minőségére is odafigyelnek. Így ezeken a címkéken olvashatjuk a következőket „aszalt vörös áfonya” , esetleg „kandírozott rózsaszirom” vagy „liofilizált málna”?! Tehát a különböző feltéteket nem műanyag E feliratú összetevőkkel, hanem ezekkel az eljárásokkal lehet tartósítani. És ha már megfejtettük, hogy ezek különböző tartósító eljárások, nézzük is meg, hogy melyik hogyan „működik”.

A gyümölcsök, növények romlását, rothadását, penészedését a bennük lévő nedvesség okozza, ezért a különböző tartósító eljárások során ezt a nedvességtartalmat csökkentik.

Aszalás

Az első és a legősibb gyümölcs és zöldség, de még húsra is vonatkozó eljárás az aszalás, szárítás. Amelyet évszázadokkal ezelőtt is alkalmazták már az idényjellegű élelmek eltárolására. Az aszalás nem csak az egyik legősibb tartósítás, de az egyik legegyszerűbb is, hiszen nem kell hozzá sem cukor, egyéb segédanyag vagy speciális edény, csupán meleg. Erre pedig szerencsére régóta rendelkezésünkre áll a nap melege. Középkorban egy nedvességtől, esőtől védett helyen kifeszített ponyvára rakták a gyümölcsöt, zöldséget egymástól olyan távolságra elhelyezve, hogy ne érjenek össze, és hagyták a napot „dolgozni”, hogy a nedvesség kiszáradjon a gyümölcsből. Később úgynevezett aszaló házakat is építettek, ma már azonban gyors és egyszerűen használható elektromos aszalógépek, berendezések állnak rendelkezésre a „nagyüzemi” felhasználáshoz. Sajnos mivel a gyümölcsök legértékesebb tartalma, a vitaminok legtöbbje vízben oldódó ezért az aszalással, szárítással igen nagy részük el is távozik. Így egy újabb és gyors eljárást fejlesztettek ki…

Liofilizálás

Ahhoz, hogy a gyümölcsök ne csak ehetőek maradjanak, hanem azok értékes összetevői is megmaradjanak, vezették be a liofilizálást, érthetőbben fagyasztva szárítást. Ez egy több lépésből álló folyamat. Elsőként előkészítik a frissen leszedett gyümölcsöt, válogatják, mossák, hogy a valóban szép és egészséges darabok kerüljenek tartósításra. A folyamat második lépése a sokkolásos fagyasztás, ez azt jelenti, hogy hirtelen kb. -60 – -80 °C hőmérsékletre hűtik a terméket, így nem sérülnek a növényi rostok. Ezután  szublimálás útján elvonják a vizet, azaz elpárolog. Ilyenkor a nyomáscsökkentés (vákuum) hatására a vízmolekulák kiszakadnak a kristályból, és a légtérben elhelyezett kondenzáló lemezen csapódnak ki. Végül a hőmérséklet emelésével a maradék nedvességet is eltávolítják, míg  kb. 1%-os nedvességtartalmat érnek el. A kíméletes szárításnak köszönhetően  a gyümölcs megőrzi a természetes színét, ízét, aromáját, illatát és vitamin tartalmát.

A szárított termékben a mikroorganizmusok nem képesek szaporodni, így az hosszú ideig eltartható mesterséges tartósítószer használata nélkül is!

 

Kandírozás

A harmadik gyümölcstartósító módszer a kandírozás, ebben az esetben is a nedvesség tartalmat csökkentik, de itt használnak „segédanyagot”. Ez a segédanyag pedig a cukor. Lehet a cukor miatt nem a legegészségesebb, de talán a legfinomabb, legédesebb eredményt adja! A módszer lényege, hogy a gyümölcsökben, gyökerekben vagy virágokban lévő nedvességet cukorral helyettesítik, cukorszirupban főzik, hőkezelik őket. A gyümölcsrostokban lévő cukor sűrűsége kisebb, mint a szirupé, így a víz kifelé, a cukros oldat pedig befelé szivárog. Ez egy elég lassú folyamat, ezért igen időigényes, 1-2 hétig is eltarthat. Viszont akár házilag is igen finom, tartósított gyümölcs lehet a végeredmény!

 

Finom, gyümölcsben „gazdag” csokoládét kívánok mindenkinek, hiszen ezek a csokik nem csak szépek, hanem a fenti tartósító eljárásoknak köszönhetően még értékes vitaminok is kerülhetnek szervezetünkbe!