Mi az a csokoládé? – egy „rövidke” csoki történelem / 1. rész

Mi az a csokoládé? – egy „rövidke” csoki történelem / 1. rész

Mindenki tud valamit a csokoládéról, és biztos vagyok benne, hogy véleménye is van róla. Biztosan sokan kiáltanak fel, hogy szeretem, de sokan vannak azok is, akik azt mondják nem… Az biztos, ha imádjuk azért, ha gyűlöljük azért érdemes tudni, hogy mi is az a csokoládé, honnan származik, miből, hogyan lett.

Mindenesetre most én „csak” a csokoládé történetét szeretném összefoglalni. Az évszázadokon átívelő átalakulását, a misztikumból a mindennapjaink tömegtermékévé.

 

Azzal szerintem újdonságot senkinek nem árulok el, hogy a csokoládénak a kakaóhoz, és a leginkább Dél-Amerikában megtalálható kakaófához sok köze van. A csokoládét a kakaófa, a Theobroma cacao magjából, a kakaóbabból készítik, ahol a theobroma jelentése: „istenek eledele”.

Miért pont Dél-Amerika, hát ezt leginkább a kakaófa érzékenysége magyarázza, a kakaófa ugyanis csak a nyirkos, meleg, szinte állandó klímát kedveli, ahol az évszakok összefolynak, a páratartalom örök, és védett az Amazonas vidékén elő óriás fák árnyékában, a tengerszint felett legalább 400 méterrel.

A csokoládé története egészen időszámításunk előttre visszanyúlik, az ezen a vidéken őslakos maják birodalmába. Bár jelenlegi ismereteink szerint a mai csokoládéimádóknak azt hiszem elég volna egyetlen korty a maják által „istenített” zsíros, chili borssal és egyéb fűszerekkel ízesített habzó, hideg italából, hogy könnyedén elengedjék szenvedélyüket, mégis az aztékok is átvették e nemes xocolatl (sokolatl) ital fogyasztását. A legenda szerint egy világos bőrű, szakálas király Quetzalcoatl, aki az istenek leszármazottja ajándékozta az embereknek a kakaóbabot és a pikáns afrodiziákumként szolgáló és energiát adó „isteni” nedü készítésének titkát. A „varázsitalt” fogyasztó király azonban vereséget szenvedett egy ellenséges királytól így, elhagyta népét, birodalma keleti tengerpartjainál, de megígérte, hogy visszatér. Az ő tiszteletére nevezték el a kakaóbabot először cacahualtnak, majd később chocolatlnak. A maják és az aztékok számára a kakaócserje oly annyira értékes volt, hogy fizetőeszközként is használták, és a keserű, csípős ital isteni mivoltának köszönhetően csak a nemesi rétegek kiváltsága volt.

Az 1519-ben keleti partoknál érkező híres, spanyol hódító, a kor divatja szerint szakállt viselő, világos bőrű Hermando Cortés-ban az aztékok a népéhez visszatért Quetzalcoatl istent látták. A spanyolokat az azték uralkodó, Montezuma palotájába vezették, és chocolatl itallal kínálták. Így lett az 1519-es, a Cortés vezette spanyol hódítók partraszállásának éve, egyben a kakaó és a csokoládé világhódításának kezdete is. Cortéz persze nem csak félelmetes hódító volt, hanem egyben remek üzletember, aki felismerte, hogy otthon Spanyolországban a királyi udvar előkelőségei milyen áhitattal fogadják az Új Világ mágikus erejű, szent italát! Így meg is indultak a kakaóbab szállítmányok Európa, Spanyolország felé. Spanyolországban is a chocolatl nevű varázsital a hatalom és a kiváltság jelképe lett, aki megissza, átlényegül. Azonban a kevésbé erősgyomrú és finomabb ízlésvilágú spanyol nemesség kereste a megoldást, hogyan lehetne a csokoládét elviselhetőbbé, esetleg még élvezetessé is tenni. Így a szintén import cukor belekeverésével csodát tettek a „löttyel”, amely immáron egyre élvezhetőbb itallá vált, amely még mindig messze van az általunk ma a csokoládé fogalmához kötött barna, bársonyos kemény táblától!

Folytatás következik!…