Olvadjon, vagy ne olvadjon a csokoládé?! – a melegben nem olvadó csokoládé titka

Most, hogy közeledik a nyár és bizony a jó és főként meleg idő is beköszönt, szomorúan vehetjük tudomásul, hogy a csokoládé szezon is véget ér. Hiszen köztudott, hogy a normál csokoládé 25-33 fokon megolvad, ezért bizony az üzletek polcain a melegben, esetleg még napfényen felejtett táblácskák nem túl impozáns képet mutatnak olvadás és visszaszilárdulás után. De elég abba bele gondolni, hogy a táskában vagy zsebünkben felejtett finomság, milyen bosszantóan tud beleolvadni környezetébe. Ugye-ugye

Nem véletlen, hogy a kisebb-nagyobb csokoládékészítők, csokoládé gyártók már az 1940-es évektől keresik, kutatják a nem olvadó, vagy legalábbis magasabb hőmérsékleten olvadó csoki receptjét, több-kevesebb sikerrel.

Volt már próbálkozás, mint írtam a 40-es években is rá, azonban az akkori végeredmény egy olyan keménységű „anyag” lett, amely bár nem olvadt csak 50 fok felett, de ehetetlen is volt. Persze a csokoládékészítők nem adják fel, hiszen a nyári meleg hónapok kiesése gazdasági szempontból nem kedvező egy cég életében, de érdemes azt is végig gondolni, hogy mennyi új piacot is lehetne nyerni, mint Afrika, Ázsia országai ezzel a különleges csokoládéval.

Volt is kísérlet néhány éve Nigériában, ahol kukoricakeményítőt adagoltak a csokoládéhoz, bár a végeredményről annyi tudható hogy nem csak állagában, illetve a hőmérsékleti reagálásában változott, színében is ízében is módosult az új „csokoládé”. A piaci sikerekről nem találtam infót, így lehet a csokoládé szeretők népes táborában nem aratott osztatlan sikereket az újdonság.

Pár éve az egyik legnagyobb csokoládémárkát gyártó cég is bejelentette, hogy megtalálta a csodát, amely mind állagában, mind ízében megfelel az elvártaknak. Az eljárásról leginkább azt emelték ki, hogy egy szerkezetben a cukorkristályokból olyan apró szemcséket készítenek, amelyhez kevésbé tapad a kakaóvaj és egyéb idézem „növényi zsírok, olajok”, ezáltal magasabb hőmérsékleten olvadnak.

Hmmm, itt kérdőjeleződött meg bennem minden, egyáltalán miért is van a csokoládéban egyéb növényi olaj vagy zsír? Hiszen a valódi csokoládé tudomásom szerint nem tartalmaz a kakaóporon, kakaóvajon és természetes vanílián, tejen, tejporon és cukron kívül mást…

Aztán olvasható még más nagy gyártók esetében is, hogy talán most megvan a tökéletes recept, ami csak 50 fok felett olvad és ízében is ugyanazt az élményt nyújtja, mint a csokoládé, persze az eljárás titkos.

Számomra még is egy dolog vált egészen biztossá, ahhoz, hogy a csokoládé kibírja a nyári forróságot két dolgot tehetünk, fagylaltot készítünk belőle és úgy fogyasztjuk, vagy pedig valami „csodaszert” keverünk hozzá, vagy épp cseréljük valamely összetevőjét egy helyettesítővel.

Bizony-bizony a végső értékelésem az, hogy a csokoládé úgy van jól, ahogy van, sötét barnán, roppanósan, fényesen, és a melegben olvadtan, hiszen ha már kicseréljük a kakaóvajat, növényi olajra, vagy éppen hozzáadunk egyéb anyagokat, keményítőt, aromákat, ízfokozókat, színezőket és kitudja mennyi „műanyagot” akkor már nem csokoládét eszünk, hanem valami annak látszó dolgot.