Otthon, édes otthon

Régen nem járt otthon. Édesapja vádlón meg is jegyezte:
– Már a színed is elfelejtettük, lányom!
Édesanyja kedvesen legyintett egyet az öreg háta mögött. Amolyan „ne törődj vele” mozdulat volt ez, amely megmagyarázza: „azért morog, mert hiányoztál neki”. Annyiszor eltervezte már, hogy rendszeresen meglátogatja szüleit.
– Amikor legutóbb hazajöttél, épp hosszú útra készülődtek a fecskék. Nézd! – mutatott fel apja a fájdalomtól görbült, barázdás ujjával a villanydrótra – Azóta már újra itthon vannak. Két évszak. Ennyi telt el. Tudod te, hányszor fogyott és telt meg újra a Hold azóta?
Nem tudta. Ebben nem volt jó. Most úgy érezte, másban sem. Nem azért jött, hogy leszidják. A szíve húzta haza. Most mégis hibáival kell szembesülnie. Édesanyja két lépessel távolabb halkan zörgött valamivel, majd villámhárítóként közéjük lépve mindkettőjüknek egy-egy falat csokoládét nyújtott át, édesítve a keserű pillanaton.
– Eh! – sóhajtott apja megadón, majd mellé ült. – Ne haragudj, csak annyi mindent szerettem volna adni neked. Édes lett a tavalyi barack, zamatos a szilva. De hol van már? Számtalan dolgot akartam megosztani, megbeszélni veled az elmúlt hónapokban, és esélyt sem adtál rá.
Az édesapa szavai már nem koppantak súlyos kőként, tekintete is meglágyult. A mély ráncokból néhány kisimult, a homlokán már-már derűssé vált a két ismerős redő. „Az elsőt akkor szántotta az élet, amikor megnősültem, a másodikat, mikor te születtél.” – hányszor hallotta ezt korábban; s mindannyiszor jót derült rajta.
Néhány percig szótlanul ültek egymás mellett, mégis tartalmas volt a csönd. Nyugalom járta át. Semmihez sem fogható, békét hirdető. Ebben a pillanatban tenyere ösztöntől vezérelve hasára csúszott. Édesanyja észrevette az árulkodó mozdulatot. Párás tekintettel, szemeiben kérdéssel lépett még közelebb hozzá.
Csak egy bólintás, újabb féltő-óvó simítás has tájékon, és mindketten tudták, miért van ő itt: hamarosan eggyel többen lesznek. És a kis jövevénynek is éreznie kell ezt a ragaszkodást, a gondoskodó szeretetet. Mélyet szippantott a tavaszi levegőből, a fák virágai a nyár ígéretét ontották. Édes illatot, ami a gyümölcsök előhírnöke. Idén mindet megkóstolja!