Vendég a háznál, öröm a háznál

Az óraátállítás remek találmány, országok milliárdokat spórolnak meg vele, csak ő nem tudta behozni a lemaradást. Amúgy is mindig késésben volt. Naponta rengeteg terv született meg a fejében, a tettvággyal sem volt gond, kreativitásért sem kellett a szomszédba mennie; csak hát a megvalósítás…

Ahogy telt az idő, úgy fogyott a lendülete. Átkozott fizika! Amikor e gondolathoz ért, már el is szégyellte magát. Szívéhez oly közel álló barátnője ugyanis nemcsak értette, szerette is a fizikát. Így csűrcsavaros módon ugyan, de úgy érezte, ha a fizikát bántja, akkor a barátnőjét is. Azt pedig nem szeretné. Most is őt várja.

Gyorsan kiporszívózik, elpakol, persze nem ebben a sorrendben. Annyi tennivalója van még! Tudja, hogy nem a hűtő tetején felhalmozott lomra, vagy a szekrény tetején összegyűlt porra lesznek kíváncsiak a vendégei, hanem rá, de azért szeretett volna jó benyomást kelteni. Olyan rendes háziasszonyosat.

Az óra nagymutatója egyre gyorsabban rótta a köröket, és a találkozó közeledtével egyszer még huncutul – csaknem kötekedőn – ki is kacsintott, de ő úgy tett, mint aki figyelembe se veszi.

Kezénél csak agya járt gyorsabban. Egy logisztikai szakember is megirigyelte volna, ahogyan a teendőket rangsorolta; az arra járó családtagok segítségét 3-4 percre igénybe vette, és a lakás egyszerre csak egy rendezett otthon benyomását keltette.

Még a család kedvence, a négylábú is érezte odakint, hogy idebent valami készülődik. A kiszűrődő illat minden részecskéje az eb orrát csiklandozta, ami ettől önálló életre kelt, kitágult és átadta magát az élménynek.

Még ezt megkenem, még azt elmosom, tíz perc múlva tálalhatok. – szólt a monológ, amikor egy fékező autó halk morajára lett figyelmes. Uh, itt vannak. Mindennel kész, ám ő romokban hever… Ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
– „Itthon vannak, kérem szépen?” – szólt az ismerős kérdés a Micimackóból. Ez a legjobb belépő, ha az ember vendégségbe megy. Még akkor is, ha nem akar a mackóhoz hasonlóan beszorulni. 🙂
– Itthon! „Parancsolsz valami harapnivalót?” – hangzott el egy újabb idézet a Milne-regényből.

Pillanatok alatt tányérok és poharak sorakoztak az asztalon arra várva, hogy megteljenek, majd kiürüljenek. Ekkor mindenki nagy megelégedettségére előkerült a sütőből a mű. A házi készítésű sütemény, ami eltereli a figyelmet a lakás szépséghibáiról, ami még szebbé teszi a találkozókat, ami átmelegít kívül-belül egyaránt. Kezdődhetett a beszélgetés, a falatozás. Mert a szeretetet táplálni kell…